Kiskorom óta tűzoltó szeretnék lenni. Engem mindig is lenyűgözött, hogy az emberek kockáztatva a saját életüket rohannak be az égő épületbe, hogy megmentsenek másokat. A mai történetemben drága édesapám éppen ezt az imádatomat használta ki.

Tudni kell a családomról, hogy mindenki baromi magas. Még a nővéreim is a száznyolcvan centi felé közelítenek. De én sajnos a dédim magasságát örököltem, és lentragadtam százhatvan centinél. Ez egyeseknek alapjáraton véve is egy csapás lehet (hogy nem érik fel segítség nélkül a szekrényt például), de ez nekem sosem okozott eddig komolyabb problémát. Viszont ezután a történet után úgy érzem, hogy a kicsiség egy igazi átok.

A garázskapunk sajnos elromlott, így csak úgy lehet beállni az autóval, ha belülről nyitjuk ki a kaput. Igen ám, viszont az én drága apukám a drága kulcsát bent felejtette belülről a zárban, így sehogy sem tudtunk most már oda bejutni (egyébként fogalmam sincs, hogy hogy csinálta). Erre ő igazán furfangosan kitalálta, hogy semmi probléma, hiszen a pince úgyis a garázsból nyílik, majd az apró termetű lánya, aki rohan, hogy segítsen a bajba jutottakon, bemászik az ablakon helyette. 

Bejött a szobámba, és előállt egy igazi teleshoppos dumával, miszerint ha bemászok az ablakon, akkor igazi tűzoltó leszek. Ez mind szép és jó, de igazából bármi is legyen a válaszom, akkor is csak én tudok bemenni oda. Mivel nem nagyon volt más választási lehetőségem, így hát elindultam az ominózus Ablakhoz. 

Amikor ezt mesélte nekem, akkor elsiklott egy-két információ felett, mint például hogy ez az ablak egy bukóablak a farakás mögött. Megnyugtatásképpen mondta apa, hogy ne aggódjak, végig fogni fog, miközben ereszkedem le, valamint hogy a pince belmagassága körülbelül akkora, mint én vagyok, így bőven le fog érni a lábam. Aha. Na már most úgy tűnik, hogy apa sosem járt lent abban a pincében. Nem elég, hogy az az ablak ugye bukóablak volt, ami éppenhogy szélesebb volt a vállamnál, de még apa véletlenül el is engedte a kezemet. Ráadásképpen: a pince két és fél méter magas. Hm, majdnem százhatvan centi. Így csak lógtam, és lógtam, és hálát adtam az égnek, hogy nem látom, ami alattam van.

Egyébként sikeresen teljesítettem a küldetést.